Tetszhalott állapotból támadtak fel az elmúlt pár évben a matyó, a kalocsai és egyéb régi magyar motívumok. A legnagyobb feltűnést talán a McLaren versenyzőin kivirágzó minták okozták,
de a divat iránt érzékenyek már hamarabb felfigyelhettek arra, hogy a színpompás virágok, paprikák, indák, nefelejcsek és búzavirágok, amelyek egészen a közelmúltig csak a nagymamák hímzett terítőin díszelegtek, szépen lassan utat törtek maguknak.
Elég kimenni a WAMP-ra vagy csak kicsit körülnézni az interneten, és kedvünkre válogathatunk a néprajzi motívumokat felhasználó, esetleg újragondoló felsők, nadrágok vagy akár fülbevalók között.
Nekem is van olyan terítőm, amelyet még a nagymamám hímezett, és bár a minták nagyon tetszenek, de nem valószínű, hogy ezzel díszíteném a lakást. Viszont nagyon jó szolgálatot tett, amikor úgy döntöttem, hogy házilag elkészítem a saját „kalocsais” pólómat.
Miután a mintát lemásoltam (ehhez egy sima sütőpapírt használtam) és kivágtam, feltúrtam a szekrényt egy pólóért. Elég nyúl voltam, nem mertem kockáztatni, így egy játszósra esett a választásom (lesz, ami lesz, gondoltam, ha nagyon elbaltázom, legalább ne fájjon a szívem annyira érte).
Innentől kezdve gyerekjáték volt az egész: zöld és kevés sárga textilfestéket vegyítettem, majd szépen a sablonom alapján felfestettem a mintákat. A pólóba egy folpackba tekert vágódeszkát tettem, és benne is hagytam egészen addig, amíg a festék teljesen meg nem száradt. Így elkerülhető, hogy a festék átáztassa a póló hátulját is.
Miután megszáradt, kevés festékkel még korrigáltam ott, ahol esetleg halványabb vagy kissé foltos maradt. A textilfesték elég hamar szárad, de egy napot hagytam „pihenni”, hogy még csak véletlenül se kenődjön el.
Ilyen lett:
