Egy-egy filmre nem csak a pazar színészi játék vagy a pergő cselekmény miatt emlékezhetünk. A hiteles miliő megteremtéséhez elengedhetetlen a korhű hangulat, ehhez pedig a megfelelően megválasztott bútorok, ruhák, kiegészítők. 

Van az úgy, hogy egy-egy film vagy sorozat valóságos divatot teremt. Ilyen a „Mad Men” (Reklámőrültek), mely újra sikkessé tette a hatvanas éveket.

A  „Mad Men” dizájnerei híresek arról, hogy a legapróbb pontossággal teremtik újjá az akkori kort. Azt a kort, amikor úton-útfélen mindenki rágyújtott, amikor a férfiak kalapot hordtak, a nők harangszoknyát, az irodában mindenki vedelt, mint a kefekötő, a munkahelyi szex pedig több volt, mint kívánatos.

A hangulatteremtésben hasonlóan erős még a „Gengszterkorzó”,

és kétségtelenül hűen követik a mindenkori divat változásait a James Bond-sorozat egyes részei is.

Van, amikor csak egy-egy tárgy marad meg az emlékezetünkben. Jobb esetben egy tárgy és egy nő. Nálam ezek közé tartozik „A Macska a forró bádogtetőn”-ből Elizabeth Taylor ágya,

vagy a „Tegnap, ma, holnap”-ból Sophia Loren és az a bizonyos spaletta, amely előtt ledobálja magáról ruháit.

Ha házat kellene választanom, abszolút befutó lenne a „Szerelmünk lapjai”-ból Ryan Gosling hófehér csodája,

vagy Diane Lane új életre keltett vidéki kúriája a „Napsütötte Toszkáná”-ból ,

vagy Diane Keaton óceánparti kulipintyója a „Minden végzet nehéz” című filmből.

Ahhoz azonban, hogy egy-egy enteriőr emlékezetes maradjon, nem feltétlenül kell, hogy el is nyerje a tetszésünket. Így vagyok valahol a „A király beszéde” márványhatású falával,

a „Marie Antoinette” túlburjánzó mintáival,

és a „Liliomfi” biedermeier berendezésével. Ettől függetlenül milyen jó, hogy olyanok, amilyenek.

Ha már a magyar filmeknél tartunk, hangulatteremtésben kétségtelenül a „Szindbád” az egyik nagy ász,

de szintén nagy kedvencem a „Csodálatos Júlia”.

A klasszikusok közül - enteriőrben - nálam még a „Keresztapa”,

és az „Elfújta a szél” játszik.

És végül azok, amelyeket még nem láttam, de feltétlenül meg szeretnék nézni.

Ezek közé tartozik az „Iron Lady” Meryl Streeppel,

vagy a „W. E.”, melyet Madonna rendezett.

És bár nem nagyon hoz lázba az Ugly Betty című sorozat, de ennek a képnek nem tudtam ellenállni, így mindenképp helyet kellett kapnia a többi között.

A felsorolás nem teljes, és nem is feltétlenül csak a kedvenceimet mutatja be. A belső azonban minden esetben egyedi, és sokban hozzájárult az adott film sikeréhez, és ahhoz, hogy a néző sok év után is emlékezzen egy-egy jelenetre.

Nektek melyik a kedvencetek?

A képek innen, innen, innen, innen, innen, innen, innen, innen, innen, innen, innen, innen, innen és innen vannak.