Attól, mert valami régi, vagy kopott, még nem feltétlenül kell a kukában landolnia. Holott ha körülnézek a konyhánkban, kevés keresgélés után biztosan találnék valami ócskaságot. (Mint ahogy találtam is, háhá! De erről majd később.)
A régi megunt tárgyaknak (vagy a kínos mosoly közepette átvett, a dobozából soha ki nem bontott és még csak véletlenül sem használt ajándékoknak) azonban nem nehéz új helyet találnunk, akár a kertben, akár a lakásban.
A teáskannából így lesz virágcserép
vagy kerti csobogó
vagy akár lámpa:
A régi evőeszközeinkből,
vagy öreganyánk sodrófájából akasztó lehet,
a szitából pedig lámpa:
Hasonló funkciót tölthet be egy kiszolgált sajtreszelő is:
Egy-egy szebb darabra azonban akár a fülbevalóinkat is ráaggathatjuk:
Vagy akár a gyerek színesceruzáit is bele tehetjük:
Így tettem én is. Előtte azonban a reszelő kiálló részeit a lehetőség szerint be kell nyomni, nehogy kárt tegyen akár a gyerekben, akár bennünk.
A miénk ráadásul már elég rozsdás is volt, de egy rozsdakefe csodát tett vele. A kérdés már csak az: lefessem vagy ne fessem?
