Tegnap délután a Király utcában jártam. Régen ezen a környéken laktam: a Liszt Ferenc téren akkor még csak egyetlen árva pizzéria működött, a Gozsdu-udvar eléggé le volt pukkanva, a romkocsmák, a designerboltok és a kis bisztrók még nem voltak sehol sem. Ennek ellenére nagyon szerettem ezt a környéket, és szeretem a mai napig is.
Emlékszem, a Zeneakadémia ablakaiból – főleg nyáron – a nap minden szakában a legváltozatosabb zenehangok szűrődtek ki. Talán ez villant az eszembe tegnap, amikor a Király utcában bandukolva egyszer csak felpillantottam, és amit láttam, attól néhány pillanatra földbe gyökerezett a lábam.
A Zeneakadémia ablakain át ugyanis a szikrázó februári eget pillantottam meg. A tetőszerkezet nem volt sehol sem, az épület felett pedig két daru forgolódott.
Ha jól tudom, a Zeneakadémia felújításának az előzetes tervek szerint tavaly be kellett volna fejeződnie. Nos, a tegnapi állapotok szerint ez egy darabig még el fog tartani.
Egyébként, amikor 2009-ben az épület nagytermét statikailag átvizsgálták, váratlan „kincsre” bukkantak. A hangversenyterem tetőszerkezetéből ugyanis előkerült egy több mint 103 éves napilaptöredék. A Friss Újság 1906. május 23-i számának egyik oldala az oldalkarzat födéme feletti feltöltésben vészelte át az elmúlt évtizedeket.
Poén lenne, ha az utókornak a mostani felújítás alatt is elrejtenének egy-két hasonló „üzenetet”.
A kép innen van.
