Januárban az ember ilyen idő tájt rendszerint már vágyakozik a tavaszra: arra, hogy olvadjon el a hó, szűnjön meg a hideg, süssön ki a nap. Egészen mostanáig azonban még a tél sem jött el igazán. Itt vagyunk valahol félúton a tél és a tavasz között: az egyik pillanatban kibukkan a nap, azután mindent ellep megint a szürkeség.

Kezdődő januári depressziónkra a legjobb gyógyszerek egyike lehet, ha szép dolgokkal vesszük körül magunkat. Ahhoz azonban, hogy szép tárgyak, vonalak, formák, minták vegyenek körül bennünket, nem feltétlenül muszáj az első múzeumba rohanni. Elég, ha kinyitjuk a szekrényünket.

Reneszánszát éli a csipke, ráadásul nem csak a divatban, hanem immáron a lakberendezésben is helyet követel magának.

Ahelyett azonban, hogy a tévé tetején gondosan eligazgatnánk a nagyi kerek kis csipketerítőit, vegyünk magunkhoz egy jó ollót, némi ragasztót, esetleg festéket.

Így lehet csipkemintás komódunk, fotelünk, tapétánk, vagy akár csipketerítőkből készült lámpaburánk.

A csipke azonban ideális alap kisebb kiegészítőkhöz is, így készülhet belőle ékszertartó 

vagy gyertyatartó is:

Arról nem is beszélve, hogy ha még maradt a csipkénkből, akár magunkat is megajándékozhatjuk egy ehhez hasonló csodával:

A fotók innen, innen, innen, innen, innen, innen, innen, innen és innen vannak.