A Tetovált lány trilógia második részében Lisbeth az Ikeába megy, hogy onnan rendezze be a lakását. A lány, aki a tűzzel játszik magyar fordítása mellőzi a márkaneveket, az angol azonban megőrizte azokat (alább összemixeltem a kettőt).
Larsson vagy nagy fan volt, vagy az Ikea sokat fizetett.
De lehet, hogy egy harmadik opció az igaz: ez pedig az irodalmi brand dropping esete, amikor a szereplő vagy a narrátor konkrétan megjelöli, hogy az adott karakter milyen márkájú pólót, cipőt, alsógatyát visel, milyen típusú autóval furikázik, vagy este milyen bort iszik. Az efféle típusú termékelhelyezés rendszerint a realisztikus vonalat, az „itt és most” érzését hivatott erősíteni. Kérdés, hogy az olvasók ezt mennyire tolerálják.
Bár van, aki erre valószínűleg magasról tesz. A Brands and Films összeállítása szerint például Bret Easton Ellis az Amerikai pszichóban töménytelen mennyiségben ontotta a márkaneveket. Így csak az Armanit 57-szer, a Ralph Laurent 33-szor, a Rolexet 26-szor, a Perrier-t 16-szor, a Ray Ban-t 9-szer, a Sony-t 8-szor, a Versace-t 5-ször, a Diort 4-szer említi a regényben. És a lista közel sem teljes.
Na, de vissza a tetovált lányhoz! Az Apartment Therapy nem volt rest szépen összegyűjteni a kiválasztott termékeket, ennek alapján lássuk, hogy a csajszi mivel rendezte be a lakását.
Lisbeth összesen 90 ezer svéd koronát tapsolt el (ez az összeg nagyjából 3 millió forintnak felel meg). Ebből…
…vett két homokszínű KARLANDA kanapét, öt POÄNG karosszéket, két kerek nyírfa asztalt, egy SVANSBO dohányzóasztalt és még néhány LACK asztalkát. A raktárból még rendelt két IVAR tárolót, két BONDE könyvespolcot, egy tévéállványt és egy MAGIKER szekrényt. Előjegyeztetett még egy PAX NEXUS háromajtós ruhásszekrényt és két MALM komódot is. Az ágyon sokat gondolkodott, mire kiválasztotta a megfelelőt, végül egy HEMNES ágy és éjjeliszekrények mellett döntött. A biztonság kedvéért vett egy LILLEHAMMER ágyat abba a szobába is, amit nem használt. Nem mintha vendégeket szándékozott volna fogadni, de hát, ha már ott volt, úgy gondolta, csak bebútorozza.
A fürdőszobában már eleve volt egy faliszekrény, törülközőtartó és egy mosógép, amit az előző tulaj hagyott ott. Csak szennyestartót kellett vennie.
Hátra volt még a konyhabútor. Némi habozás után egy üvegtetejű bükkfa ROSFORS konyhaasztal és négy színes szék mellett döntött.
Irodabútorra is szüksége volt, és eredetileg „munkaállomást” keresett, külön szekrénykékkel a számítógépek és billentyűzetek számára. Végül megcsóválta a fejét, és megrendelt egy sima, bükkfaborítású, döntött tetejű, lekerekített sarkú GALANT íróasztalt és egy iratszekrényt.
Sokáig gondolkodott a széken – elvégre jó pár órát tervezett eltölteni benne –, és végül az egyik legdrágább modellt, a VERKSAM-ot választotta.
Bejárta az áruházat, és vett egy halom lepedőt, párnahuzatot, kéztörlőt, paplant, takarót, párnát, evőeszközt, tányérokat, edényeket, vágódeszkát, három nagy szőnyeget, néhány asztali lámpát és hatalmas mennyiségű irodaszert – mappákat, dobozokat, papírkosarakat meg ilyesmit.
A fotók innen vannak.
