Mit kezd az ember az anyja által akciósan vett, de sehová sem illő, évek óta a szekrényben dekkoló készfüggönnyel?
A. Rövid úton megszabadul tőle.
B. Átpasszolja valaki másnak.
C. Kezd vele VALAMIT.
Bevallom, az első két lehetőséget is komolyan fontolóra vettem, ám nem tartottam teljesen reménytelennek az ügyet, így végül úgy döntöttem, hogy miután túl sokat nem veszíthetek, próbálok kihozni belőle valamit.
Mivel még soha nem festettem textilre, ezért ennél jobb alkalom nem is adódhatott volna a kísérletezésre. Adott volt két, 60x150 centis (!) fehér függönydarab (megmondtam: közel és távol sehol egy ablak, amire illene).
Mindenképp saját mintát akartam, és valami gyümölcsöt. Először az alma tűnt a befutónak, de azután egy elborult pillanatban jött az ötlet: legyen citrom.
És lett.
A mintát krumpliból faragtam ki (meglepően könnyű vele dolgozni), ezek után pedig kiterítettem az egyes számú függönyt az előszobába. Roppant precíz voltam, és gondosan kiméricskéltem a minták helyét. A kettes számú versenyzőnél nem vacakoltam ezzel, csak az első mellé terítettem, és szemmérték alapján nyomatoltam.
A leírás 24-48 órás száradást javasol. Ez nagyobb festéktömegnél valószínűleg indokolt is, de a citromjaim igazából már reggelre megszáradtak. Igaz, a mosással még várok egy napot.
Reggel levágtam a füleket, és újrapozícionáltam őket. Így mindkét függönyöm három-három fülecskét kapott.
És a végeredmény:
Hát, mit mondjak… Őszintén szólva nem ez lett az évszázad függönye.
Ha nagyon-nagyon őszinte akarok lenni, azt kell mondanom, hogy a citromos függönyöm nagy eséllyel azon projektek sokaságát gazdagítja, ahol magát a CSINÁLÁST sokkal jobban élvezi az ember, mint a végeredményt.
Kezdésnek ugyanakkor nem rossz, a technikát még csiszolom, és ígérem, még visszatérek.
