Vannak dolgok, amelyeknek tulajdonképpen semmi értelmük nincsen.
Vannak dolgok, amelyeknek tulajdonképpen semmi értelmük nincsen.
Nem tudom, tart-e még a téli vadászszezon, a magam részéről azonban lőnék pár nagyvadat valamelyik szobába.
Lehetne fémből
Vera Wang szélesre tárta frissen vásárolt Los Angeles-i házának kapuit a Harper’s Bazaar előtt. Kukkantsunk be mi is!
Képzeld el: reggel megérkezel, kezdésnek benyomsz egy shake-et, majd egy fakalyibába vonulsz a kollégáiddal mítingelni, stressz-levezetésként célba lősz párat, a nap végén pedig varratsz magadra egy új tetoválást. Ja, és mindezt a munkahelyeden.
A városban járva-kelve botlottam a minap ebbe a plakátba:
A héten itthon is elkezdik vetíteni a mozik a John le Carré hidegháborús sztorija alapján forgatott filmet, a Suszter, szabó, baka, kémet.
A vizuális megjelenítésért felelős szakemberek az előzetesek alapján elég jó munkát végeztek: az indusztriálba csapó, sötét tónusú világ kitűnő hátteret biztosít a titkosszolgálatok mesterkedéseihez. (Képekért érdemes az IMDb oldalára kattintani.)
A film poszterei ugyancsak jól adják vissza ezt a baljós hangulatot, a betűs-számos portrésorozat pedig külön dicséretes.
Hétfőn beköszöntött a kínai holdújév. Azt mondják, a Sárkány évében a bátorságé és a dinamizmusé lesz a főszerep.
Különleges utazásra hívlak titeket: a célállomást nem a grandiózus látnivalók határozzák meg. Az üveg nyomát követjük. Ólomüveget évszázadok óta használ az ember, jobbára templomok díszítésére, ma már azonban magánházakban vagy akár metróállomásokon is gyönyörködhetünk a színpompás üvegekben. Utazásunk során eljutunk Wales-be, Tajvanra és az amerikai kontinensre is. De a legjobb az, hogy ha a saját szemünkkel szeretnénk az ólomüvegcsodákban gyönyörködni, nem is kell messzire menni. Elég, ha leszállunk a Nagyvárad téren...
Például lepedőre.
Akinek óvodáskorú gyereke van, az tudja, hogy egy bizonyos idő után mindent elárasztanak a rajzai. Személy szerint nagyon élvezem, ahogy látom, hogyan fejlődik, ügyesedik, arról nem is beszélve, hogy időnként elég elképesztő darabokkal rukkol elő a lányom. Néha azonban elég nagy fejtörést okoz, hogy hova is tegyem az újabb és újabb műremekeket.
Mégpedig zöldre. Majd holnap elárulom, miért...
Hogyan lesz a Toledóból Bonanza?
Nem, ez nem valami műveltségi vetélkedő százforintos kérdése. Az történt, hogy az internetet böngészve érdekes képekre bukkantam, mégpedig egy 1973-as Ikea-katalógus fotóira – fotelekről, asztalkákról, kanapékról.
Attól, mert valami régi, vagy kopott, még nem feltétlenül kell a kukában landolnia. Holott ha körülnézek a konyhánkban, kevés keresgélés után biztosan találnék valami ócskaságot. (Mint ahogy találtam is, háhá! De erről majd később.)
A régi megunt tárgyaknak (vagy a kínos mosoly közepette átvett, a dobozából soha ki nem bontott és még csak véletlenül sem használt ajándékoknak) azonban nem nehéz új helyet találnunk, akár a kertben, akár a lakásban.
A teáskannából így lesz virágcserép
Tegye fel a kezét, akinek a szekrényében hónapok óta porosodik egy-két kinyúlt, kinőtt, megunt, foltos, divatjamúlt póló, szoknya vagy nadrág!
Köszönöm!
Nos, mielőtt végleg az enyészeté lenne, javaslom, ragadjunk ollót, és lássuk, mihez kezdhetünk vele.
A Tetovált lány trilógia második részében Lisbeth az Ikeába megy, hogy onnan rendezze be a lakását. A lány, aki a tűzzel játszik magyar fordítása mellőzi a márkaneveket, az angol azonban megőrizte azokat (alább összemixeltem a kettőt).
Larsson vagy nagy fan volt, vagy az Ikea sokat fizetett.
Talán az eddigi posztokból is kiderült, hogy a huszadik századi dizájn egy földrajzilag és korban is viszonylag világosan körülhatárolt szegmense az, ami különösen közel áll a szívemhez. Ez a stílus a századközepi modernként (Mid Century Modern) vonult be a köztudatba.
A múlt század harmincas éveitől nagyjából a hetvenes évekig tartó időszakban mások mellett a skandinávok alkottak maradandót, legyen szó akár bútorról, lámpáról, vagy éppen kerámiáról. Sok duma helyett lássuk azonban a képeket!
Egy-egy filmre nem csak a pazar színészi játék vagy a pergő cselekmény miatt emlékezhetünk. A hiteles miliő megteremtéséhez elengedhetetlen a korhű hangulat, ehhez pedig a megfelelően megválasztott bútorok, ruhák, kiegészítők.
Van az úgy, hogy egy-egy film vagy sorozat valóságos divatot teremt. Ilyen a „Mad Men” (Reklámőrültek), mely újra sikkessé tette a hatvanas éveket.
Nem, nem, és nem vagyok hajlandó hülye babonás jelekről, meg hasonló marhaságokról írni ma (ha valakinek hiányérzete van, ajánlom a Life összeállítását, elég vicces; kedvencem a kalapos).
Hideg is van, péntek is van, tizenharmadika is van, mégis valami nagyon szívet melengetőt szerettem volna. Sok-sok színes, magával ragadó tárgyat, hangulatot. A babonát hagyjuk meg egyelőre másnak.
Azt mondják a nagyokosok, hogy holnaptól sarkvidéki eredetű hideg jön. Király. Addig is azonban vessünk egy pillantást arra, hogy a nagy hidegben mi fölött, mellett melengethetjük (melengethetnénk) meg elgémberedett kis kacsóinkat.
Tetszhalott állapotból támadtak fel az elmúlt pár évben a matyó, a kalocsai és egyéb régi magyar motívumok. A legnagyobb feltűnést talán a McLaren versenyzőin kivirágzó minták okozták,
A helyzet az, hogy a csaj nem csak csini, de még tervezni is tud, mégpedig nem is akárhogy. A szlovén Nika Zupancnak egyetemi tanulmányai óta fényesen ragyog a csillaga, nevét és munkáit Milánótól Hongkongig, Rómától Sydneyig magasan jegyzik.
Bár alapvetően ez nem egy divatblog, de a mai dátum azért egy kitérőt mégis megér. Negyvenegy éve, 1971. január 10-én hunyt el Coco Chanel, minden idők egyik legnagyobb hatású divattervezője. A maga korában sok tekintetben forradalmosította a divatot: szegre akasztotta a női fűzőt, bevezette a köztudatba a kis fekete ruhát, egyszerű vonalú kabátkákat adott a nőkre. Levágatta a haját, férfinadrágba bújt, és a sor sokáig folytatható.
… egy jópofa íróasztalt.
Lehetne olyan, mint egy lebegő polc
Nem is, ettől függetlenül a dizájnerek sokszor és vígan használják a nemesfémek királyának is nevezett aranyat. Akárki akármit mond ugyanis, az arany nem igazán megy ki a divatból. Évszázadok óta a luxus,
Na jó, mégsem.