Szeget szeggel

A múlt század nyolcvanas éveiben eszmélőknek ma már csak halvány, jobbára kellemetlen emlékeik vannak holmi szorosan kötött nyakkendőkről, lágyítójelekről, meg kit tud többet a SZU-ról versenyekről. Az oroszokkal a nagy átlag azóta legfeljebb a hírekben, a mindennapokban azonban alig találkozik. Pedig az orosz tervezők sem tétlenek, és jobbnál jobb munkák kerülnek ki a kezeik alól.

Januárban az ember ilyen idő tájt rendszerint már vágyakozik a tavaszra: arra, hogy olvadjon el a hó, szűnjön meg a hideg, süssön ki a nap. Egészen mostanáig azonban még a tél sem jött el igazán. Itt vagyunk valahol félúton a tél és a tavasz között: az egyik pillanatban kibukkan a nap, azután mindent ellep megint a szürkeség.

Ugye.

Ahelyett azonban, hogy porrongynak vagy hasonló háztartási célra használnánk, a pólónkat akár a nyakunk köré is kanyaríthatjuk. Nem kell hozzá különösebb ördöngösség, csak egy jó olló, meg pár, fiókban porosodó kiegészítő.

„Ha kreatív akarsz lenni, ne próbálj újat alkotni. Valami újat alkotni azt jelenti, hogy nem teszel olyat, melyet már korábban megtettek, és ez negatív impulzushoz vezet. A negatív impulzusok pedig frusztrálóan hatnak, hiszen a kreativitás ellentétei, és soha nem vezetnek jó ötletekhez, sem az üzletben, sem pedig a technológiában. A kreativitás ott kezdődik, hogy húzol egy vonalat a papíron. Azután beszélsz ehhez a vonalhoz. Partnerré teszed a beszélgetésben. Látod, hogy a vonal különböző irányokba indulhat el: mehet balra vagy jobbra, vagy adhatsz hozzá ágakat. Kritikusan gondolkodhatsz róla, eldöntheted, hogy túl vastag vagy túl vékony. Elképzelheted, hogy hogyan is nézzen ki a vonal. De bármit is teszel, ne gondolj arra, milyen irányba nem indulhatsz el.” (Eva Zeisel)

’If you want to be creative, don't try to do something new. Doing something new means not doing what's been done before, and that's a negative impulse. Negative impulses are frustrating. They're the opposite of creativity, and they never yield good ideas -- not even in business or technology. Creativity starts when you put a line on paper. Then you talk to that line. You make it a partner in conversation. You see that the line can go in different directions: You can make it go left or right, or you can add branches to it. You can think critically about it; you can decide that it is too fat or too thin. You can envision what you want the line to look like. But, whatever you do, don't think about where you can't go.’ (via)

… a buliban meg sok pohár, a sok pohárban mindenféle ital, a nagy kavarodásban meg ki emlékszik már arra, melyik kié.

Persze lehet műanyagpoharazni, meg filctollazni, de az elég snassz.

Mit kezd az ember az anyja által akciósan vett, de sehová sem illő, évek óta a szekrényben dekkoló készfüggönnyel?

A.    Rövid úton megszabadul tőle.
B.    Átpasszolja valaki másnak.
C.    Kezd vele VALAMIT.

A kedélyek megnyugtatása végett: semmi. Pontosabban: a nagypapa órájával lehet, hogy semmi, ám az itt-ott kallódó óraszerkezetek jelentős metamorfózison estek át.

Ha karácsony, akkor fények, ha szép fények, akkor gyertyák. Egy-egy jobb darabért azonban nem feltétlenül kell az üzletekbe rohanni, először túrjuk fel az otthoni fiókokat. 

Nálam már régóta kallódott egy Ikea-gyertya üvegkelyhe: miután a felesleges viaszt ki-, a gyári címkét pedig lekapartam, némi cukor, és a korábban már többször megénekelt (pölö itt és itt) kávé jöhetett bele.

Majd egy mezei mécses. És lőn...

Feltételezem, hogy mindenkinél már glédában és szépen becsomagolva állnak a szekrényben az ajándékok.

…

Ha esetleg mégsem, akkor egy-két last minute tipp.

A boros dugó tipikusan az a tárgy, amelyet az ember gondolkodás nélkül a szemétbe hajít. Pedig. Minden dugó más és más: a tapintása, az illata, a textúrája, a mintája. Egyszerűen jó kézbe venni, arról nem is beszélve, hogy egy csomó mindenre felhasználható.

Már hónapok óta kallódott a szekrény alján egy ultraronda koszorúalap.